A Szent Imre Gimnázium sportélete

 

 

Jelentős esemény volt Csongrád sportéletének alakulásában a Szt. Imre Gimnázium megnyitása (1920. november 13.), mivel olyan fiatalokat tömörített tanulásra, akik a testnevelést és a sportot sem hanyagolhatták el. Az intézmény – a kor színvonalán – tárgyi és személyi feltételeket biztosított a testkultúra fejlesztésére. Különösen nagy előrelépést jelentett a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1926 augusztusi döntése, mellyel a kiváló szakembert, Árvay Ferenc testnevelő tanárt a csongrádi gimnáziumba helyezte.

 

A gimnázium fennállásának kezdeti időszakában az iskolai testnevelésen túl a tornát, az atlétikát és a vívást kedveltette meg tanári segítséggel azokkal a tanulókkal, akik tehetséget éreztek e sportágak iránt. Nem feledkeztek meg a tömegekről sem. A többi iskolákkal – a polgári leány- és fiúiskolákkal – összefogva évenként több alkalommal reprezentatív tornaünnepélyeket rendeztek, rendszerint óriási közönségsikerekkel.

 

Mozgalmas atlétikai életet alakítottak ki. Í926-ban például a CsAK új sporttelepén nagyszabású versenyt rendeztek 50 és 75 m-es síkfutásban, 4x100 m-es váltóban, magasugrásban, gerelyvetésben és diszkoszvetésben nagyszámú néző előtt. 1927-ben hét atlétikai számban részt vettek a KISOK Szegeden rendezett versenyén. 1929-es KISOK – versenyen már sikereket is könyvelhettek el: Marekkel Imre 100 m-es síkfutásban 11,8 mp-es eredménnyel 3., Buzder János rúdugrásban 4. lett.

 

A KISOK- és egyéb versenyeken a következő években is sikeresen szerepeltek a csongrádi gimnazisták. Ezeken a versenyeken kitűnő tehetségek bontakoztak ki. Közülük is kiemelkedett Farkas Pál, aki 1932-ben – mint a testnevelési főiskola hallgatója – Budapest deklaton bajnoka címet szerezte meg, valamint Szurgyi István. Szurgyi 1938-ban – a Nemzeti Sport szerint – “---a nagyszerű KISOK- mezőny legjobb atlétája… Szakértők szerint, ha fejlődésébe törés nem áll be, szorgalmas munkával egyik olimpiai reménységünkké nőheti ki magát a tókiói olimpiáig.” (1940-ben a második világháború miatt a tókiói olimpia elmaradt.)

 

E kitűnő tehetséggel megáldott fiatalember 60 m-en 6,8 mp-et, 100 m-en 10,8 mp-et, 200 m-es síkfutásban 22,4 mp-et, távolugrásban 740 cm-t, 110 m-es gátfutásban pedig 15,7 mp-et ért el.

 

Az 1930-as évek második felében Tiboldy Tibor irányította a gimnázium sportéletét, aki különösen az atlétikát kedvelte és szerettette meg tanítványaival. Munkájának eredményét tanítványainak eredményei fémjelezték.

 

A vívás csongrádi elterjesztésében szintén nagy szerepe volt Árvay Ferencnek, aki iskolai víváson kívül a közönség számára tanfolyamot kívánt tartani. E szándék a közönség körében kevésbé talált támogatásra, de annál jobb talajra lelt a gimnazisták körében. 1927 áprilisára a tanulók és néhány kívülálló hölgy olyan jártasságra tettek szert, hogy bemutatót lehetett tartani. A bemutatókat versenyek követték, melyek közül az első sikert az 1929. március 22-23-án lefolyt országos KISOK-verseny hozta meg. A Marekkel, Boronkay, Hermecz összetételű csongrádi csapat – kilenc csapat közül – a második helyet szerezte meg úgy, hogy a vidék legjobb csapata lett.

 

1930 februárjának elején a csongrádi gimnazista vívók megerősítve két felnőttel – dr. Kucsera Ferenc főjegyzővel és Wilfinger Károly cégvezetővel – két alkalommal is legyőzték Kiskunfélegyháza felnőttcsapatát. E győzelmek reális alapot adtak arra, hogy a CsAK keretében meg kell alakítani a felnőttek számára a vívószakosztályt. Ezt azért is fontosnak tartották, mert a helyi vívás továbbfejlesztésére a gimnázium erőfeszítései nem lehettek elégségesek.

 

A megalakult vívószakosztály bemutatkozására 1930 februárjában Kiskunfélegyházán került sor, ahol három város (Csongrád – Kecskemét – Kiskunfélegyháza) tornáján vett részt. Kecskeméttől 9: 6-ra kikaptak, Kiskunfélegyházát viszont 9:5-re legyőzték (az utolsó asszót le sem vívták).

 

A CsAK 1931. április 19-én nívós vívóversenyt rendezett “Csongrád város bajnokságáért”. Cél a vívás népszerűsítése volt. A népes mezőny már kora délután megkezdte az előcsatározásokat, a döntőkre este 6 órakor került sor. A tornát Herecz Béla nyerte, Zámbó Dezső és Miltényi István előtt.

 

A CsAK vívószakosztálya érdektelenség miatt elsorvadt, a gimnázium viszont tovább nevelte a vívókat, akik a KISOK- és egyéb versenyeken jól szerepeltek: 1932-ben Tekulics helyezést ért el, 1934-ben viszont már megnyerte a KISOK szegedi kerületi egyéni bajnokságát.

 

A vívás iskolai népszerűsége és eredményessége Árvay Ferenc eltávozása után fokozatosan csökkent, mert utóda, Tiboldy testnevelő tanár inkább az atlétikát és a labdarúgást kedvelte. 1939 márciusában még Csongrádon megrendezték a délkerületi vívóbajnokságot, melyen a csongrádi csapat tőrvívásban 2., egyéniben pedig Thurozó 3. lett. A csongrádi vívás teljes elsorvadását a háború kitörése felgyorsította.

 

A tornát, különös tekintettel a talajtornát már Toplányi János, a gimnázium első tornatanára kezdte meghonosítani. A Csongrádra kerülő Árvay Ferenc szakavatott munkával továbbfejlesztette, amit tanítványainak versenyeredményei bizonyítanak. 1928-ban Szentesen megtartott KISOK-tornaversenyen a Szilber, Gaál, László, Mészáros, Marekkel, Makó, Rácz, Turi összeállítású csapat I. osztályú minősítést nyert, 1930 tavaszán pedig a kiskunfélegyházi kerületi KISOK-tornaversenyen 11 iskola között a Szt. Imre Gimnázium csapata az értékes 5. helyet szerezte meg.

 

Árvay Ferenc különösen a talajtornát kedvelte és szerettette meg tanítványaival. A kitűnő szakember a talajtorna népszerűsítése érdekében 1928 karácsonyára, 100 eredeti felvételt tartalmazó könyvet adott közkézre “Talajtorna képekben” címmel.

 

A tornászok sikersorozata folytatódott a kerületi KISOK-versenyeken az 1932-ben csapatversenyben megszerzett második helyezéssel, 1934-ben pedig Várkői Ferencnek – 1948-as londoni olimpikonnak – az országos KISOK-versenyen gyűrűn elért országos 3., szabadgyakorlatban elért 4. helyezésével.

 

Az 1936-ban Csongrádra kerülő Tiboldy Tibor testnevelő tanár keze alatt a gimnazisták 1937 áprilisában szerepeltek a legjobban; a II. osztályú KISOK-csapatbajnokságon 18 intézet csapata közül a 6.-ak lettek.

 

 

forrás: Csongrádi mozaik, 1986.

 

FOLYT. KÖV.